|
En 1620, le hongrois, Márton
Szepsi Csombor (1595-1622) publie Europica varietas, récit d'un
voyage en Europe (commencé en 1616 et achevé en 1618), et premier
guide de voyage écrit en langue hongroise. Aprčs la Pologne, Csombor s'embarque pour le Danemark, la Hollande et
l'Angleterre, puis visite la France (ŕ laquelle il consacre la
moitié de son ouvrage) et passe par Blâmont lors de son retour,
par l'Allemagne et la Bohęme.
En voici une version en hongrois moderne, qui diffčre donc de
l'édition originale en fac-similé ci-dessous.
|
Europica
varietas
1620
Márton Szepsi Csombor
Az város szép tisztes hely, szép
kőkerítése, szép fehér házai. Cimere három félhold,
azhonnan nevezete is jött, mert hiják Lunévillenek, azaz
Holdvárosnak. Osztán meghaladtam egynéhány falukat s
jöttem Blaumo (Blamont) nevű városba, németül hiják
Blankenburgnak. Egy nagy völgyben szépen épített az
derék városa. Minden épülete igen erős. Hogy bemének e
városba kezde kérdezni tőlem egy süveges, hogy honnan
jönnék. Kinek felelék: Párisból. Kérdé azt is : hova
mennék. Kinek hogy bátorságosan dolgomat és állapotomat
megjelentettem volna, kére hogy házába bemennék.
Minthogy pedig fáradt ember az nyugovástól nem retteg,
engedék szavának. Tehát az ő felesége bécsországi leány,
kit ő is midőn megértette volna, hogy magyarországi
volnék, az nyakamra csüggedett és nagy keservesen sírt
örömében, mondván, hogy kilenc esztendőtől fogván sem
hazája, sem magyarországbeli (kit ő ugy tart mint
hazáját) embert nem látott. Engem jól tártának szalonnás
paréjjal s minthogy az bor olcsó volt egy pint bort
hozaték melléje, s midőn ettem, ittam volna kisérvén
mindkettőtől tisztességesen váltam el. |
Et voici un pičtre essai de
traduction, en espérant que quelque lecteur de langue hongroise
ait l'amabilité de nous corriger les erreurs multiples qui ne
manquent pas de figurer. L'extrait commence par Lunéville :
Belle place de la ville, belles clôtures de pierre, belles
maisons blanches. Trois espaces en demi-lunes, et des monuments
font paraître Lunéville comme la cité de la lune (Holdvárosnak).
Je parcourais quelques villages et arrivais bientôt ŕ Blâmont, en
allemand Blankenburg. C'est une ville joliment construite dans
une large vallée. Chaque maison y est robuste. On vint me
demander d'oů je venais. Je répondis « Paris ». Je demandais
aussi oů aller. Devant ma condition et mon travail, il me
conduisit ŕ sa maison. Le voyageur fatigué n'inspirant pas la
crainte, nous engageâmes la conversation. Et sa femme,
lorsqu'elle comprit que j'allais en Hongrie, pleura grandement
dans mon cou avec une joie amčre, disant qu'ils étaient nouveaux
dans ce pays, et qu'ils avaient connu la Hongrie (qu'elle tient
pour sa patrie). Et comme le jambon et le vin étaient bon
marché, j'en bu une pinte en toute cordialité avec eux deux.
|
